Véres végjáték Kárpátalján

Ötven kárpátaljai magyar vagy magyar származású személyről biztosan tudni, hogy elesett a kelet-ukrajnai frontokon a Kárpáti Igaz Szó írása szerint. Csak az ungvári Kálvária temetőben több mint százhatvan katonát helyeztek végső nyugalomra, köztük tíz magyart.

„Nincs olyan településünk, ahol ne lenne már legalább egy halott” – mondja lapunk kérdésére Lődár Jenő görögkatolikus pap. Pedig a falvak kicsik, a férfiak zöme pedig eleve külföldön dolgozott, amikor kitörtek a harcok, így nem nagyon volt kit besorozniuk a hatóságoknak. Volt persze olyan, aki akkor szerződéses katonaként szolgált, mint a háború első napján eleső, 29 éves ungvári Kis Sándor, akit rakétatámadás ölt meg. Volt olyan katona is, akit vittek a frontra, de láthatóan nem bánta, mint az Ukrajinszka Pravdának nemrég nyilatkozó Géza, aki a legtöbb kárpátaljaihoz hasonlóan a 128-as hegyivadászdandárban szolgál, és minden tapasztalat nélkül, erős rövidlátása ellenére sorozták be az első napon. Érdekesség, hogy beszélt, beszélhetett a lapnak a nehézségekről is, a hozzá nem értő parancsnokokról, arról, hogy jobb híján egyszer saját magának kellett késsel kiszednie egy repeszt a lábából, s hogy